Piszkosul optimista voltam. Bubu barátommal kitaláltuk, hogy hazavontatjuk a vadállatot. Ez különösen bátor dolog, ha tekintetbe vesszük, hogy gyakorlatilag ő is friss jogsis, mert megvan neki mióta de nem vezetett. Egy Golf II GTD büszke tulajdonosa: "amíg megtanulok vezetni jó lesz" felkiáltással. Indulás előtt beballagtam a gyárba nyomtatni adásvételit. Bubu odajött a barátnőjével, de panaszkodott, hogy melegszik a motor. Mondom na csekk, jóhogy melegszik a hűtő elé műanyag lap gányolva. Igen ez még tavasszal volt, ottmaradt a cucc télről. Kirángattuk, aztán irány rákosborzasztó. Szerződés megír, kötél felrak. Na nincs világ, az öreg szerelőnek látszó, meg az immár ex-tulaj mókol valamit, valamennyi izzó elkezd világítani. Bubu kivontat, elköszönünk. Aztán a vontatás kissé nehézkesen megy, két kezdőnek. Bubu az első majomfogónál feladja. Megértem. Autós emberét felhívja, tréleres száma megvan. Hívom Tréleres Sanyit. Van rendes neve, de ha úgy mentem el a telefonba nem tudom, hogy ki és mire jó. Jön, felhúzzuk, a csörlővel, én vezetek - parázok - felfelé. Olcsón és jól megoldottuk, de a leállás is érdekes volt. Én vezettem, fékeztem, Sanyi irányított. Vasat a helyére toltuk ketten. Itthon vagyok. Akkor még nem sejtettem, hogy ez a hazaút egy sétagaloppal egybekötött nyugalom szigete volt. Örültem nagyon, és elkezdtem motort szerezni.
Eljött az ideje, hogy köszönetet mondjak az index rapidfórumának és teljes lakosságának. Nélkülük nem lenne WérZsemle. Biztattak, fertőztek, tanácsokat adtak satubbi. Miattuk is megéri Skodát venni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése